2015. április 1., szerda

The End - és ez nem április 1.-és tréfa. :D

Sziasztok! :) Na szóval, nem gondolom, hogy valaha is folytatni fogom ezt a blogot. Nem hiszem, hogy van tehetségem, és igazából nincs célom vele, inkább szeretem mások irományait olvasni.:) Köszönöm, a díjakat, a kommenteket. Tényleg nagyon örültem nekik, egyszerűen boldogságot okozott, hogy tetszett nektek... Pedig egyáltalán nem volt profi "mű", sőt, gyenge kifejezéssel illetném. Na, de ez tényleg nem egy tréfa. Úgyhogy ennyi volt. Törölni akartam a bejegyzéseket, de úgy láttam, hogy vannak, akik néha-néha visszalátogatnak, ezért végül nem tettem. Köszönök mindent. :) A személyes blogommal ügyködök, mostanság, aki akarja meglesheti a blogger profilomban megtaláljátok. :) Megköszönném azt is. Hehe. :D Szóval, ja. Ilyen a búcsú?! Úgy tűnik.
Ja, és ha akartok leiratkozhattok, nem zavar.

2014. június 24., kedd

Punish me!

Hajajj... rohadtul sajnálom, hogy rohadt sokat késtem. De szervízben volt a tabletem. (Nem tudom mit szarakodtak vele ilyen sokáig) És igen én csak tabletről tudok netezni, és a jegyzeteiben vannak a one shotok amiket éppen tervezek. Szóval nem tudtam írni, de most itt vagyok. Juhú.
P.s: Tényleg nagyon sajnálom. Nem igérgetek inkább semmit, tehát nem tudom mikor jön a következő. És igen ennek kellene egy folytatás #haha
Ó, és amíg eszembe van aki tud angolul(és szereti a melegeket:D) annak feltétlenül meg kell néznie ezt a filmet. Én mégcsak youtube-n láttam fennt. De nagyon bírtam, azok a szexi jelenetek fú :3333333
Valószínű van benne hiba, mivel éjfél van xd
Éss Úristen +8800 MeGtEkInTéS Köszönöm:3

Harry
Louis-val rutinosan felszállva a buszra foglaltuk el a helyünket, leghátul a két bal oldali űlésen. Kezét combomra vezette, mint mindig ahogy szokta.
-Na és mi a terv ha hazaérünk? - kérdeztem felé pillantva. Megvillant kék írisze, majd huncutul elvigyorodott.
-Hát tudod... - vezette feljebb tenyerét - lenne pár ötletem.
-Louis, már megint kezded?!
-De most miért te is mindig annyira kívánsz, mint én. Vagy tévedek? - markolt bele combhajlatomba. Nem, nem téved, de ezt nem egy buszon kéne elintézni. - Tudom, hogy szivesen szeretkeznéd át velem az éjszakát. Csakhogy... lehet ez most másképp lesz. Kikötözlek majd és addig kínozlak amíg nem könyörögsz, hogy üljek rá a farkadra. - éreztem amint bizseregni kezdek ott lennt. Nem tehetek róla, az a kéjes hangsúly, amit használ megőrít. Lassan végigsimított nadrágomon, ami egy megkönnyebülés volt számomra, de utána elvette a kezét.
Összeszorítottam fogaimat úgy nyögtem ki a szavaimat.
-Lou... - mormogtam - kezdj valamit a merevedésemmel.
-Mi? Miért én? - adta a hülyét.
-Mert talán te izgattál fel! -morogtam. Csoda, hogy nem hallották a mi kis "játékunkat", ami annak köszönhető, hogy szólt a rádió és kevesen voltak a buszon.
-Ja, az más. - kuncogott a fülembe majd belenyalt. Megborzongtam. Automatikusan csuktam le szemeimet, ahogyan forró tenyerét a nadrágomra vezette és elkezte dörzsölni. Halkan felnyögtem, de azonnal szám elé kaptam a kezem. - Érzed ezt Harry? Jó, ugye? Ha hazaérünk talán még jobb is lesz.
Ezt nem hiszem el. Ennyi kell csak, a kéjes suttogása, a forró tenyere... és a felhők felett érzem magam. Miután eszméltem, hol is vagyunk és mit is tett Lou, dühösen néztem rá, ő csak vigyorgott. A bemondóból hallottam a megállónk nevét.
-Menekülj, Tomlinson. - röhögve fellpattant a helyéről és leugrott a busz hátsó ajtójánál. Nekem pedig nedves gatyában kellet emberek szeme láttára utána rohannom... ezt még meg keserüli. Az a szerencse, hogy közel lakunk a megállóhoz. Befutottam a lakásba. Egyenesen Louis után, a hálószobába. Az ágy túlsó végénél állt és vigyorgott. Át akartam mászni az ágyon, de ekkor arrébb moccant. Na, nem, velem nem szórakozhat! El kaptam karját és magam alá gyűrtem. Kezeimmel lefogtam övéit, lábaimmal derekát szorítottam.
-Tomlinson, utálom, ha szórakozol velem. - néztem szemeibe, amik nem hagytak fel pajkos csillogásukkal.
-Imádom, ha Tomlinsonnak szólítasz. - kajánul mosolygott, szemeinél ráncok gyűltek.
-Büntetést érdemelsz, amiért azt hiszed kekeckedhetsz velem! - hajoltam füléhez, hogy belesuttogjam.
-Akkor büntess meg! - nyögte, amitől libabőr futott végig a hátamon...

2014. május 27., kedd

The football field

Hát Helló:) Sajnálom, de ez nem az 'újdonság' több idő kell rá mint gondoltam. És nehezebb megírni mint gondoltam. Ezért bocsánat... Még akartam mondani, nem hiszem, hogy menne nekem az, hogy hetente hozok one shotot... Szóval valószínű később jön a következő. A one shotról: Ez megtörtént velem xd Nem történt semmi sem így, csak annyi, hogy én is megrugtam egy jó pasit :'D
U.i.: Azért rakom fel ilyen későn, mert sokára értem haza:/ és így is majdnem bealudtam miközben raktam fel...


Harry
Megbeszéltük a legjobb haverommal, Olivérrel, hogy suli után lemegyünk a közeli parkban lévő focipályára. Csendesen haladtunk egymás mellett amíg oda nem értünk. A pályán már volt pár srác. Na, végre egy jó dolog, legalább felmérem a terepet!
-Hey, Oli. A kínálat - szóltam oda neki szemöldök emelgetve. Mikor megértette miről beszélek, felnevetett.
-Te mindig megbámulod őket - mondta szemet forgatva.
-Hát, figyelj, ezt még szabad - mosolyogtam. Majd feléjük fordultam. Szőke, pc-s. Nem. Barna,nyurga. Nem. Barna, széttetovált. Neem. Ó, még egy barna de a helyesebbikből, igazán jól állt neki az edző cucca. És amikor megfordult megláttam a fenekét. Szerintem nem csak a melegeknek indítja be a fantáziáját. Annyira belemerültem a bambulásba, hogy arra eszméltem, hogy Oli bökdös.
-He, ennyire ne ejtsen már ámulatba - ütött vállon, kacagva.
-Te nem láttad amit én?! - kérdeztem furcsa hangnembe.
-De igen, én is láttam. Te viszont túl feltünő vagy. Gyere inkább passzolgassunk. - sóhajtottam egyet, majd beálltam helyemre ahonnan megfelelő távolságba voltunk. Nem is értem miért pont focizni jöttünk le, amikor nem konyítok semmit hozzá. Néha normálisan célozni se tudok... Eléggé arrébb ment a labda amit passzolt Oli, így felpillantás nélkül rúgtam bele remélve jó helyre talál. De amint felnéztem, láttam hogy véletlenül eltaláltam a a barna, helyes srác intim részét.
-Jézusom! - kaptam szám elé a kezem - Jól vagy? Bocs - kiáltottam neki, mire elég érdekes fejet vágott. Amolyan "ó ennyire ne reagáld túl a dolgot" fejet. Furcsa összképet alkotott. Miután rájöttem mit csináltam elkezdtem halkan kuncogni. Tudom nem helyes, de kikivánkozott. Inkább lementem a pályáról, leülve a padra.
- Haver, ez nagy volt. Te tényleg nem értessz ehhez - jött oda mellém röhögve haverom.
-Biztos a labdát a gondolatommal irányítottam, így oda terelődött ahova ma este szivesen nyúlnék. - vigyorogtam kajánul.
-Te perverz - kiáltott nevetve. Végülis az vagyok, főleg ha helyes pasikról van szó. Eszembe jutott előbbi tettem.
-Te jó Isten, de ez nagyon gáz - fejemet fogva, vihogtam fel tehetetlenül.
-Ne reagáld túl, te agyas - kócolta össze hajamat.
-Hé, te... tudod hogy utálom ha hozzányúlsz - dünnyögtem.
-Tudom - karolta át vállam. - Na, gyere menjünk nálunk, Anyám azt mondta sütött valamit.

***

-Kösz, ez jó volt - mondtam megköszönve a süteményt amit adott. - Kérhetek egy pohár vizet? És utána megyek.
-Máris mész?
-Ja, na kösz ezeket. Jó volt ez a nap, Haver.
-Akkor majd hétfőn a suliban találkozunk. Csőváz. - ordította elköszönő szavát. Oli mindig ilyen őrült volt. De ez teszi azzá aki. Gyorsan lesiettem a társasház lépcsőin, és kiléptem a házból.
Ahogy elindultam, megpillantottam előttem 8-10 méterre lévő kis csapatot. Megismertem benne a helyes srácot a pályáról. Csak oda kellene menni bocsánatotkérni normálisan. Így elindultam feléjük futólépésben, mikor beértem őket megszólítottam.
-Öhm... bocs beszélhetnénk? - kérdeztem, mire felém fordult. Kék szeme csillogott.
-Öö... te vagy az előbbi a pályáról.- gondolkozott el majd kissé erőltetten felnevetett.
-Igen, csak rendesen bocsánatot akarok kérni.
-Menjetek előre, majd hazatalálok. - mondta nekik.
-Vigyázz a lábaddal, ember - szólt az egyik.
-Vigyázz magadra Louis - kiabált a másik, mert már elég távol voltak.
-Öhm szóval Louis csak bocsánatot akarok kérni - vakargattam tarkóm idegesen, hisz egyrészt kínos volt, másrészt az utca közepén voltunk - de gáz ez most nekem - pirultam el kicsit. Mi? Nem én szoktam ravarba jönni!
-Figyelj, semmi baj, igazából. Hehe. Véletlen volt - mosolyodott el édesen.
-Hát kösz. Miért kiabálták, hogy vigyázz a lábaddal? Mi történt?
-Nem nagy dolog, csak elnyaltam az aszfalton - kacagott, pedig ez azért nem vicces. - Jól megjártam ma nemde? Elestem plusz tökön talált egy dögös srác, amit annyira nem is bánok.
Amint megértettem mit beszél kikerekedett a szemem, majd elpirultam.
-Uh, öö kösz.- zavarom láttan nagyobbbra nőtt eddigi vigyora.
-Lenne kedved elmenni valahova este, csak add meg a számod.- Mi? Most komolyan randizni hív? Jézus!
-P-persze. Megadom a számom - számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy este felhív és elvisz valahova. Hát persze, hogy igent mondtam.
Felhívtam Olit.
-Olii, nem hiszed el mi történt! Az a feszes fenekű focista srác elhívott randizni!
***

2014. május 6., kedd

Forget the past

Hali! Itt vagyok:D Nem tudom mit mondjak erről a one-shotról, talán azt, hogy remélem tetszik.
P.s.:Azért raktam ki ilyen későn, mert eléggé fárasztó volt az iskola.
És most valahogy nem volt kedvem +18-as részt írni.



Louis
-Matt nem teheted ezt velem - kiabáltam kikelve magamból.
-Louis, nem érdekel. Azt mondtam szakítunk - felelte, mire mégtöbb könny szaladt ki szemeimből.
-De nem is tettem semmit-ragadtam meg karját - Nem mehetsz el! Kérlek.
-Engedj el! - szűrte fogai között,dühösen. Megijedtem tőle, ezért elengedtem - Tehát, elmondom mégegyszer, érthetően, hogy az a hülye agyad is felfogja. Nem. Érdekelsz. Louis. Világos? - már alig láttam a könnyeimtől, mikor a lakásom bejárati ajtajának csapódására eszméltem. Térdre rogytam a felismeréstől. Képes volt hülyének nevezni?! És én képes voltam szeretni?! Istenem, de hisz én nem tettem semmit. Ok nélkül szakított velem. Vettem egy mély levegőt nyugtatásképpen. Fel kell hívnom Harryt. Ő mindig megért. Megtöröltem a szemeimet, habár biztosra veszem, hogy pirosak voltak. A mobilomért nyúlva, tárcsáztam.
-Loui?
-Harry - szipogtam - Kérlek, gyere ide...
-Mi történt, Lou? - kérdezte óvatos hangon.
-Hát... tudod... én... - egyszerűen nem tudtam mit kinyögni.
-Várj, ne mondj semmit. 10 perc és ott vagyok. Ne csinálj semmi hülyeséget! - szólt bele komolyan.  Sajnos nem ígérhetem, hogy nem csinálok semmit. Hiszen most szakítottunk Mattel és azt sem tudom miért... Úgy éreztem szenvednem kell, ezért feltápászkodtam a földröl és a fürdőszobába mentem. Elővéve a borotva pengét, visszamentem a szobámba. Lecsúsztam a fal mentén.
-Bűnhődnöm kell - suttogtam magam elé. Már épp odaillesztettem volna a pengét a csuklómhoz amikor berontott az ajtón Harry. Ha jól láttam valami szatyor volt nála.
-Louis - lihegett - Mondtam. Hogy. Ne. Csinálj. Hülyeséget. - levegőt kapkodott minden szó után. Biztosan futott. Ez az én Harrym, bárhol, bármikor szükségem van rá ő itt van velem. Odasietett hozzám és kivette kezemből az éles kis tárgyat. Leült mellém és magához ölelt. Odabújtam hozzá és nyakába temettem arcom - Mondd el mi történt - simogatta gyengéden hátam. Vettem egy mély levegőt és kimondtam.
-Mattel szakítottunk, ráadásul azt sem tudom miért - bőgtem tudom nem valami férfias, de ez van - Fél évet voltunk együtt, ő meg csak így véget vet neki. Fel se tudom fogni.
-Shh, nyugodj meg, itt vagyok - még szorosabban hozzábújtam - Egy seggfej volt. Meg sem érdemelt téged. Viszont... ha megengeded én segíthetek elfelejteni a múltat - kérdőn pillantottam fel rá, ő csak édesen mosolygott, így bólintottam. Felhúzott a földről és levezetett a nappaliba. Öntött egy pohár vizet, mondva nyugodjak meg. Pár perc múlva vissza is jött.
-Most bekötöm a szemed, rendben? - biccentettem egyet. Bekötötte a szemem, majd karomnál fogva felvezetett a lépcsőn, gondolom vissza a szobámba.
-Leveszem a kendőt, de még tartsd csukva a szemed - mondta, majd levette a kendőt - Kinyithatod - párat pislogva élesítettem a látásom. Ahogy tisztult látásom, kezemet szám elé kaptam csodálatom és meglepődöttségem miatt. Az ágyamban és körülötte rószaszirmok voltak. Egy-két mécses is volt hangulatvilágításnak. Harry felé fordultam aki óvatosan vigyorgott.
-Ez... csodás, Harry - elé léptem és megöleltem, majd kicsit eltávolodtunk, épp annyira hogy, pár centi volt köztünk. És akkor ő lépett és megcsókolt. Teljesen meglepődtem, hisz régóta nem voltam már ilyen közel hozzá, bár mindig is többet éreztem iránta. Szenvedélyesen csókolt úgy mint még soha senki. Amikor viszont az ágy felé kezdett tolni megijedtem. Tetszett a meglepetése, nem is ez volt a baj, hanem, hogy én még "szűz" vagyok. - Harry - szólítottam, hogy magamra tereljem figyelmét. Rám emelte csillogó tekintetét ami megbabonázott - Én még soha nem... voltam még így... senkivel - mondtam ki nagy nehezem. Látszólag megdöbbentette... Lemászott rólam.
-Öhm bocs Lou... bocs, hogy rád másztam - szólt szomorú hangon, majd kiviharzott.

*1 héttel később*
Egy hét. Egy hét kellett ahhoz, hogy rájöjjek, már akkor is megtehettem volna vele, hisz tényleg szeretem Harryt. Így úgy döntöttem elmegyek hozzá. Becsengettem és ajtót nyitott. Ha jól láttam örült a jelenlétemnek.
-Bemehetek? - kérdeztem egy kis mosollyal.
-Persze - elállt az útból és beengedett.
-Mijáratban?
-Igazából... ezért - megragadtam felsőjét és magamhoz húztam egy csókra. Először nem reagált semmit de aztan átfogta derekamat én pedig nyaka köré vezettem kezeimet.
-Szeretlek Louis - suttogta számba. Elmosolyodva újra megcsókoltam.
-Én is szeretlek Harry.
Olyan hirtelen kapott fel ölébe, hogy felkiáltottam, de rögtön utána elnevettem magam. Bevitt a szobájába és ledöntött az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, amire sóhajokkal válaszoltam. Majd lassan lehúzta a felsőmet. Végigvezette tekintetét mellkasomon, és kezeivel végigsimított rajta. Kirázott a hideg érintésétől.
-Gyönyörű vagy- elpirultam, az eléggé erős bókján.
Az ágyában történteket nem osztanám meg másokkal. Talán csak annyit, hogy Harry hihetetlenül csinál mindent...

2014. április 29., kedd

On the "ledge"

Helló. Na itt vagyok:) Sajnálom hogy múlthéten nem volt one shot :/ De most van :D Sokkal rövidebb, mint az eddigiek de remélem nem baj.
P.s.:Sajnálom hogyha sablonos:/
Köszönöm a 4000+ oldalmegjelenítést :) Sokat jelent!


Louis

Minden megváltozott amikor Londonba új szomszédaink költöztek. Egy anyuka és a fia. A fiút Harry-nek hívták, barna, göndör haja volt és zöld, megigéző szeme. És én beleszerettem. Reménytelenül. Vagyis azt hittem... Sokszor kiültünk az ablakaink "párkányaira", esténként és beszélgettünk felesleges dolgokról.
A "párkány" teljesen egybeért így egyik este áthívott magához. Megmutatta a szobáját, amit eddig csak az ablakán keresztül láttam. És akkor megcsókolt teljesen meglepődtem, de úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere. Elmondta mennyire vágyott már erre és hogy mennyire szeret. De mint minden kapcsolatban nálunk is voltak hullám völgyek, csak éppen nem közöttünk... Mindketten tudtuk, hogy egyszer el kell mondanunk a szüleinknek, de úgy gondoltuk megérteik majd. Harry anyukája Anne meg is értette volna és támogatott volna minket, de az én szüleim már kevésbé voltak megértőek... Apám pofon vágott és teljesen felháborodott. Anyám nem tett semmit, nem védett meg. Harry-ék hívták ki a rendőrséget, így Apám börtönbe került. Úgy éreztem nem bírom tovább, Apám börtönben, Anyám nem támogat, ráadásul az emberek utálatával is szembe kellett néznünk, de Szerelmem mellettem maradt és a támaszom volt...

De most 30 éves vagyok és boldogan tengetem a napjaimat Harry-vel, Seattle-ben. Hiába a megpróbáltatás Hazza velem maradt, és én nem fogom elengedni. Soha.

2014. április 22., kedd

Sorry#1

Nos, bocsánat, de ma nem lesz rész,majd csak jövő héten.
Remélem nem haragszotok:)

2014. április 15., kedd

Larry parents

Ezt ez a kép és egy 5 rajzból álló angol minicomic ihlette. I hope you like it:)
P.s.: ugye itt mindketten apák, tehát itt az Apa megnevezés Harry, az Apu megnevezés, pedig Louis.

Harry
-Szerelmem, jöttem.-szóltam blodogan, amint beléptem a Louis-val közös lakásunkba. De, ahogy megfordultam az előszobában elég nagy rendetlenség fogadott.-Mi a...?-beljebb mentem a nappaliba, ahol még nagyobb volt a felfordulás. Drága gyermekeink játékai mindenfele a földön hevertek. A kanapén ott ült Szerelmem, arcát tenyerébe temetve. Odaültem mellé, megcirógattam a hátát, és átkaroltam.-Loui? Mi történt itt?-hozzámbújt, fejét pedig nyakamba furta.
-David azt mondta,hogy utál. Én ezt...ezt nem tudom csinálni, Hazza. Nem vagyok elég erős, nem bírom idegekkel, én...én nem tudom kezelni ezt az egész "gyerek" helyzetet egyedül.-mondta szomorúan.
-Először is, nem úgy értette és ezt te is tudod, másodszor Te vagy a legerősebb személyiség, akit valaha ismertem, harmadszor, mindig itt leszek veled és a mi kis lázadóink is.-mosolyodtam el-Csak még dolgoznom kell egy kicsit, így majd elmehetünk hétvégén valami szép helyre.-toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek, melyekben megterheltség és fáradtság ült.
-De Jamie megint beteg, és David egész nap körbe-körbe rohangált és kiabált és...-folytatta volna,de félbeszakítottam.
-Shh, baby.-megcsókoltam,majd ölembe kaptam, mire nevetve sikoltott egyet. Felvittem a lépcsőn, a hálóba, és ledöntöttem az ágyra. Adtam pár puszit nyaka puha bőrére, mire nyöszörgött egy kicsit.-Most pedig lepihensz, miközben Én és a kis csapatom kitakarítjuk az egész házat,oké?
-Egyetértek.-felelte halványan mosolyogva, nyomtam egy puszit a homlokára,betakartam és átkaroltam. Ekkor léptek zaját hallottam a lépcsőn. Gondoltam, hogy két fiam mókázik már megint.
-Apa, itthon vagy!-jött be boldogan David, mellette Jamie-vel, eléggé rosszul nézett ki, szegényke.-Így,hogy korábban jöttél, játszol velünk, ugye? Játszottam Jamie-vel, de unalmas volt, ezért egyedül játszottam, Apu ezért dühös lett és felküldött a szobámba, de most, hogy itt vagy játszhatunk újra!-szólt lelkesen.
-Mi van Apuval, Apa? Ő is beteg?-kérdezte Jamie. Ekkor támadt egy jó ötletem.
-Apukátok csak nagyon fáradt, életem. De elmesélt nekem egy titkot, gyertek közelebb és elmondom-felültem az ágyon, ők pedig közelebb jöttek-,de nem mondhatjátok el senkinek, megigéritek?
-Megigérjük!
-Oké tehát, valahol a házban van egy rejtett kincsesláda. Ebben a ládában minden van amire valaha is vágytál...
-Egy tonna édesség?-kérdezték egyszerre nevetve,mire én is felnevettem.
-Még annál is több. De ahhoz, hogy megtaláljátok ki kell takarítanotok. Elég merészek vagytok ehhez a feladathoz?-kérdeztem játékosan, mire egy egységes "igeen" volt a válasz. Kitaszigáltam őket a hálóból, hogy Louis nyugodtan pihenhessen. Így segítettem nekik rendetrakni.

3 órával később
Louis
Sóhajtottam egyet, majd felültem, ekkor gyorsan eszméltem. Vajon mennyi az idő? Elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről és megnéztem. Uh, ennyit aludtam?! Dehát még van egy csomó dolgom-gyorsan felkeltem az ágyból és lesiettem a lépcsőn-például ki kell takarítanom. Amikor leértem teljesen ledöbbentem, hisz minden rendben volt és csillogott-villogott.
-Hazza? Hol vagy? David? Jamie?
-Itt vagyunk.-hallottam meg Hazza hangját a nappaliból. A kanapén ült, Jamie-vel és Daviddel az oldalán, akik eléggé fáradtnak tűntek.-Kitakarítottuk az egész házat.-elmosolyodtam és odaálltam elé, majd lehajolva puszit nyomtam ajkaira.
-Hihetetlen vagy, Hazz.
-Nem érdemel meg ez a hihetetlenség valamiféle jutalmat?-kérdezte perverzen vigyorogva, és mielőtt még mondtam volna valamit lehúzott ölébe. Próbáltam eltolni, hisz nem a gyerekek előtt kéne. Látva próbálkozásom, még nagyobbra nőtt a vigyora. De hagyta, hogy felálljak öléből.
-Majd este, Göndörkém.-kacsintottam rá.